A szenzoros integrációs terápia (Ayres terápia)

Dr.Károlyfalvi Mária

Anna Jean Ayres kaliforniai agykutató és pszichológus 1972-ben jelentette meg módszerét: a Szenzoros integrációs terápiát.

A köztudatban Magyarországon, mint „Ayres Terápia” terjedt el. A ’90-es évektől egyre több helyen (nevelési tanácsadók, gyermekrehabilitációs központok, pszichiátriai ambulanciák) dolgoznak ezzel a módszerrel.

Ayres a tanulási zavarok kezelésére dolgozta ki a terápiát, de jól használható – és használják is - a legkülönbözőbb gyermekkori fejlődési problémákban (figyelemzavar, hyperaktivitás, motoros fejlődési zavar, érzelmi zavarok, kötődési zavar, mutizmus, autizmus stb.)

A terápia elméleti hátterét az adja, hogy az idegrendszer érettsége, integratív funkciói az egyensúlyi és más érzékszervi ingerek adásával növelhető.

A kisgyermek 1-10 éves korában szereti és keresi az olyan mozgásformákat, amelyek fokozott stimulálást jelentenek az egyensúlyi- kisagyi rendszernek (pl. hinta, hintaló, forgó, bicikli, stb.), de még a csecsemő is legjobban ringatással nyugtatható meg.

Tehát a fejlődéshez szükségesek ezek az ingerek, amennyiben a fejlődés valamilyen ok miatt elakadt, ezek az ingerek nem jutnak el a megfelelő agyi területekre.

A hiperaktív gyermek állandó mozgásban van, hogy idegrendszere megkapja azokat az egyensúlyi mozgásos ingereket, amelyek szükségesek a fejlődéshez. Tehát az egyik legkellemetlenebb tünetet öngyógyításként is felfoghatjuk.

Az Ayres terápia pszichoterápiás beállítottságú. A terápia során a mozgás kivitelezése a terapeuta számára annyiban fontos, hogy megítélje, hogy a gyermek a változatos ingereket hogyan integrálja és hogyan szervezi a válaszreakcióit.

A változatos érzékszervi és egyensúlyi ingerek adásával normalizálódik az egyensúlyi rendszer, leépülnek a primitív reflexek, a szemmozgások megfelelővé válnak, a test két oldalának integrációja jobban szerveződik, az idegrendszer integritása fokozódik.

Ezenkívül a tapintási és egyensúlyi ingereknek tudatszintet befolyásoló hatása van, a billegő-mozgó világ előhívhat korai traumákat, fájdalomélményeket és lehetőség nyílik az újraszerveződésre.

A terápia eszköztára:

Vannak fontos, nélkülözhetetlen eszközök. Ugyanakkor egyéni ötlet és kreativitás alapján bármeddig fejleszthető.

A teljesség igénye nélkül felsorolnám: a terápia kezdeti szakaszára függőháló, lengő nyújtó, gyűrű, gumikötél hinta, óriáslabda, füles labdák, henger, tér-hágcsó kötélből, fából, tornaszivacsok, (a későbbi szakaszára) gördeszkák, lejtő, egylábú szék, rácsos billenő, taposó pedál, doboz gólyaláb, függő-billenő hinta, parafa-lapok egyensúlyfejlesztéshez., rugós deszka, hullahopp karikák, gerenda, forgó-egyensúlyozó korong, spirál ruhahengerek, zsámoly, kétlábú mászólétra, bordásfalak, nagyméretű tükör, hegymászó kötelek karabinerrel, stb. használata jellemző.

Az eszközök egy része megtalálható játszótereken. Napjainkban egyre több óvoda szerez be ilyen eszközöket, játszóházakban is megtaláljuk ezeket. Használhatják a gyerekek tehát játékból is, ami fontos és szükséges.

Pszichoterápiás keretek közt a terapeuta segítségével az idegrendszer érettségének emelése mellet az egész személyiség fejlesztésére sor kerülhet.

Az órák hangulata örömteli, az érdekes eszközök felkeltik a gyerekek kíváncsiságát, a gyerekek holisztikus fejlesztése játékosan, csaknem észrevétlenül történik.