Mit értünk epilepsziás roham alatt?
Rohamszerű,
rövid idejű változást az agy működésében, amely a kóros jelenség kiindulási
helyétől valamint terjedésétől függő tünetekben jelentkezik. Ezek a tünetek
megnyilvánulhatnak a mozgásban, az érzékelésben, a beszédben, a
tudatállapotban, a magatartásban, a vegetativumban (légzés, szívműködés) stb.
Lehetnek negatív vagy pozitív irányúak (például beszédelakadás, vagy
ellenkezőleg, hangadás, megmerevedés vagy rángatózás).
Mikor beszélünk epilepszia
betegségről?
Ha az
epilepsziás rohamok krónikusan ismétlődnek. Ennek oka lehet öröklött hajlam
vagy szerzett agykárosodás.
Egységes kórkép-e az epilepszia?
Korántsem.
Nagyon különböző okból keletkező, különböző típusú rohamokkal járó, és eltérő
lefolyású eseteket sorolunk ide, melyekben közös csak az ismétlődő roham.
Miért tartották „szent betegségnek”
az epilepsziát és miért speciális ez a betegségcsoport?
Speciálissá
teszi, hogy az epilepsziával élő a rövid, és szerencsés esetben évente csak
néhány percre vagy másodpercre terjedő rohamokon kívül többnyire teljesen
egészséges. Ugyanakkor kiszámíthatatlanul és váratlanul törhet rá a rosszullét,
ami alatt akaratától független jelenségek lépnek fel, és ez életmódi korlátokat
tesz szükségessé a rohammentes időszakban is.
Ezek az
akarattól független cselekvések és jelenségek magyarázzák a betegséget
körüllengő misztikumot. Korábban, amikor még alig tudtak valamit az agy
működéséről, úgy gondolták, természetfeletti erők, gonosz vagy jó szellemek irányítják
az epilepsziást a roham alatt. Így keletkezhetett a „morbus sacer”, azaz „szent
betegség” elnevezés. Ha láttak már epilepsziás nagyrohamot, eszméletlen,
rángatózó, eltorzult beteget, megértik ezt az elképzelést.
Hogyan állapítjuk meg, hogy egy gyermek
epilepsziás?
Legfontosabb
a rohamok kezdetének, kiváltó
tényezőinek és lefolyásának pontos elemzése.
Előre viszi a kórismét, ha a szakembernek is módja van a rosszullét
észlelésére. Ezt helyettesítheti a roham videofelvétele, amit a szülő is
elkészíthet, ha van rá módja.
A
vizsgálatok közül legjelentősebb az agyi elektromos tevékenység regisztrálása,
az EEG. Egymagában az EEG ugyan nem
bizonyítja az epilepsziát, de a kóros görbe és a rohamjelenség összevetése
igen. Emellett az EEG segít az epilepszia csoportokba osztásában, a
gyógyszerhatás lemérésében, a lefolyás követésében.
A modern
képalkotók az epilepszia okának kikutatásában nyújtanak segítséget. Közülük ma
az MR-t (mágneses magrezonancia
vizsgálat) használjuk rutinszerűen. A PET
és a SPECT az agy bizonyos funkciójának lokális megváltozásáról
tájékoztat.
Az epilepsziával élők gyógyítása és
gondozása
Ma már
sokféle hatásos gyógyszerrel rendelkezünk. Ezeket a betegek túlnyomó többsége
jelentős mellékhatás nélkül tudja tartósan szedni.. A gyógyszerelést többnyire 3
rohammentes évig javasoljuk. Részben a gyógyszer hatásossága, részben
mellékhatásai lemérésére a beteget rendszeresen ellenőrizzük. Az ellenőrzés
során a családot életmódi tanácsokkal látjuk el, javasoljuk a megfelelő képzési
formát, a pályaválasztást, megbeszéljük a munkavállalást. Tehát gondozzuk a
beteget.
A gyermekkori epilepszia ma:
előítéletek és valóság
A BETEGEK TÖBBSÉGE MA TÖBBET SZENVED
AZ ELŐÍTÉLETEKTŐL, MINT A ROHAMOKTÓL!
Az
emberek keveset tudnak a kórképről, és arról a fejlődésről, amit gyógyításában
ért el az orvostudomány. Ma az epilepsziás gyermekek 80-85%-át rohammentessé
tudjuk tenni és 75 %-uk véglegesen meggyógyul, azaz a gyógyszerek elhagyása
után sem tér vissza a betegsége. A betegeket sújtó hátrányos megkülönböztetés
kivédésére azonban ezeket, a többségben lévő jóindulatú formákat a szülők
sokszor eltitkolják. Az epilepszia
társadalmi megítélése a súlyos, nehezen gyógyuló betegek észlelésén alapul, és
jóval borúlátóbb, mint a valóság.
Szükséges, hogy széles körben ismertté tegyük, a gyermekek nagy részének
életében az epilepszia múló epizód, ami nem befolyásolja a szellemi
teljesítményt és a társadalmi beilleszkedést. Még a modern gyógyszereket
megelőző időből is kiemelhetünk olyan epilepsziásokat, akik politikai,
tudományos vagy művészi teljesítményükkel halhatatlanságot vívtak ki. Hiszen
epilepsziás volt Nagy Sándor, Julius Caesar, van Gogh, Dosztojevszkij, Helmholz
és még sok további zseni.
Mit tehet a társadalom az
epilepsziásokért?
Befogadja
és nem kirekeszti az epilepsziával élőket. Megérti problémáikat és segít azok
áthidalásában. Biztosítja számukra a legmodernebb gyógyszereket is. A gyerekek
többsége ugyanis gyógyítható, míg ha a rohamok megmaradnak, az egész életre
csökkentheti a munkaképességet.
Elsősegély nyújtás epilepsziás
rohamkor
A rohamok
többsége olyan rövid, hogy beavatkozásra nincs szükség. Ha igen, a következő
alapszabályokat kell betartani:
·
Védeni
kell a beteget a sérülésektől (megtámasztjuk vagy puha helyre fektetjük)
·
Ha
eszméletlen, fordítsuk oldalra, hogy nyála kifolyhasson
·
Ne
tegyünk semmit a szájába
·
Ne
gátoljuk a végtagok rángását
·
Hagyjuk
pihenni a roham után
·
Ha
tudjuk, hogy a gyermek epilepsziás, értesítsük a roham után a szüleit. Ha nem
ismert róla ez az adat, hívjunk mentőt. Mentőt kell hívni akkor is, ha a roham
nem szűnik 1-2 perc alatt
·
Ismert
diagnózisnál, ha a roham elhúzódik, a szülő (vagy gyermekközösségekben a
gondozónő) végbélbe fecskendezhető diazepámmal megszüntetheti a rosszullétet. A
szerrel a beteg orvosa ellátja a rászorulókat.
Dr.
György Ilona
egyetemi
tanár
gyermekideggyógyász