Alvászavarok gyermekkorban

 

 

György Ilona

Debreceni Egyetem, Gyermekklinika

 

A felnőtt élete egyharmadát tölti alvással, a kisded a felét és az újszülött kétharmadát. Az alvás nemcsak a test regenerációját szolgálja, alvás alatt rögzítjük a tanultakat és dolgozzuk fel a nap eseményeit. Az alvásigény egészségesekben is eltérő, megváltozhat azonban különböző behatásokra és betegségek miatt is.

Alvászavarról akkor beszélünk, ha az elalvás nehezített, az alvás tartama rövid, az alvást ébredések szakítják meg vagy alvás alatt szokatlan jelenségek lépnek fel. A különböző statisztikák szerint a gyermekek 0,2-8%-át érinti. A gyermek alvászavara negatív hatású az egész család életére.

 Az alvás ciklusokból áll, ezek a nyugodt alvásból, illetve a gyors szemmozgásokkal kísért aktív alvásból tevődnek össze. Az újszülött alvása speciális, 3-4 óránként éhségre ébred. Az alvás ciklusainak változása náluk rövid idő alatt történik, és a ciklusokban az aktív alvás részaránya háromszorosa a későbbinek. Csak feltételezik, hogy ez alatt a genetikai információk feldolgozása történik. 1 hónapos kor után ez megváltozik. Csökken az aktív alvás aránya, és kezd kialakulni a nappali ébrenlét és éjszakai alvás egyensúlya. A 3 hónapos csecsemők 70%-a  már átalussza az éjszakát. Az alvás elektrofiziológiai vizsgálata azonban azt mutatja, hogy az alvás mélységét egészségesen is ébredési periódusok törik meg (talán hogy ne veszítsük el teljesen kapcsolatunkat a külvilággal?). Ilyenkor a gyermek megébred, mocorog, esetleg nyöszörög. Ha békén hagyjuk, visszaalszik. Helytelen az a gyakorlat, hogy ilyenkor a szorongó szülő magához veszi, mellre teszi. A csecsemő intenzíven tanul. Ha kezdettől azt észleli, hogy megébredéskor a szüleitől fokozott figyelmet (ringatás, testi közellét) vagy táplálékot kap, ezt meg is kívánja, és ha nem kapja meg, nyugtalanná válik, sír. A helytelen szoktatás igen gyakori oka a gyermekkori alvászavarnak. Éjszakai táplálásra csak kevés csecsemő szorul, viszont olyannyira megszokhatja, hogy még kisded korában is igényli. Egyik kolléganőm egészséges gyereke még kisiskolás korban is felébredt éjfélkor a megszokott kakaójáért.

Egyes gyermekek alvásigénye eltérő. Vannak nagyon értelmesek, akik mintha sajnálnák az időt az alvásra. Ilyenkor előfordul, hogy a szülő mindenféle cselhez folyamodik, éjfélig hintáztatja vagy autóba ül vele. Ezekben az esetekben is kimutatható a hibás szoktatás. Például a sokat dolgozó apa csak esténként ér rá játszani a babával, aki ezt nem akarja abba hagyni. Károsodott csecsemőkben az alvás-ébrenlét kialakulásának a ritmusa késik. Fájdalom, pszichés stressz is zavarhatja az alvást. Utóbbit a szülők gyakran tagadják, holott a környezeti ingereket tapasztalattal még nem mérséklő gyermek számára stressz lehet az is, ami a felnőttnek nem számít annak. Pár évvel ezelőtt halmozottan hoztak éjszaka felriadó gyermekeket a klinikai rendelésre. Néhány nagyobb és értelmesebb magyarázta meg az okot. Ekkor adtak egy sorozatot a TV –ben a különleges állatokról, melyek külleme sokszor riasztó. Ezek a kisdedek nézték a sorozatot, ami félelmet ébresztett bennük.  Az esti tévézés tehát nagyon meggondolandó.  Sokkal kedvezőbb, ha mesét olvasunk. A mesékben is gyakori a kriminalitás, de a biztonságot sugárzó, a gyermek számára mindenben támaszt nyújtó szülő szájából ez korántsem olyan félelmetes. Azt se felejtsük el, hogy a pozitív stressz is stressz. Ha például készülünk valahová, vagy valamire, sokszor a várakozás vagy az öröm nem hagyja aludni a gyermeket. Tapasztalatom szerint gyakoribb az alvászavar a szorongó anya gyermekénél. A gyermek, mint az antenna, átveszi a szülő lelkiállapotát. Ezért gyakoribb a probléma az első babánál, főleg ha az anya igen fiatal, vagy nehezen esett teherbe.

Az eddigiek az egészséges gyerekek alvászavaráról szóltak, ami azonban komoly problémát okozhat a családnak. Nem ritka, hogy kimerült anyák kétségbeesetten kérnek tanácsot, és mi orvosok meglehetősen tehetetlenek vagyunk. Egy rossz magatartásra könnyű rászokni, de leszoktatni már nem olyan könnyű. Adhatnánk altatót, de egy általam tisztelt gyermekpszichiáter erre azt mondta, ez lövés a sötétbe,  A gyermeki agy fejlődése olyan gyors, és ez a fejlődés annyira meghatározó a jövendő életre, hogy a fejlődés megakasztása az agyműködést negatívan befolyásoló gyógyszerrel nem tűnik előnyösnek. Nem  tudhatjuk, nem ártunk-e? Mit javaslunk tehát? Először is megnyugtatjuk a családot, hogy a kis gazfickó többet alszik majd, ha többet mozog. Két éves kor után legtöbbször javul a helyzet. Aztán javasoljuk, hogy próbáljanak kialakítani valami rendszert. Esti fürdetés, azonos időben fektetés, mese, jó éjt puszi, plüss állat mellé fektetés stb. Ebben az életkorban az anya többnyire még otthon van, próbálja biztosítani dolgozó párja éjszakai nyugalmát. Kezdetben hatásos, ha hagyjuk sírni néhány éjszakát a babát.

Az alvászavar számos pszichiátriai megbetegedés, így a szorongás és a depresszió, autizmus, hyperaktivitás tünete is. Ha erre van gyanúnk, forduljunk gyermekpszichiáterhez.

Végezetül néhány mondat a különleges alvászavarokról. Az egyik a pavor nocturnus, az éjszakai, pánikszerű felriadás. A gyermek sikoltozik, mereven néz, nem válaszol, esetleg dobálja magát. Az ijesztő epizód után a visszaalszik és reggel semmire nem emlékszik. Itt is meglehetősen tehetetlen az orvos, de ez a jelenség is megszűnik a korral. A rémálommal szemben, amiből a gyermek ébreszthető és be is tud számolni az álom tartalmáról, itt a külső stresszel való összefüggés többnyire nem állapítható meg. Egy másik forma, az alvajárás nem mindig jelent járást, a gyermek sokszor csak ágyában felül merev arckifejezéssel, esetleg beszél. Nem kommunikál a környezettel. Spontán visszaalszik és reggel nem emlékszik a történtekre. Egyik esetben sem hasznos a gyermek ébresztése. Az alvajárás is megszűnik az esetek többségében serdülőkorra. Az alvás szerveződésének genetikai zavarát tételezik fel. Az alvás alatti légzéskimaradás (obstruktív apnoe), melynek felnőttkorban nagy kóroki jelentősége van, gyermekkorban igen ritka. Ez nappali aluszékonyságot eredményez. Ugyancsak ritka a narkolepszia, ami hirtelen, rohamszerű elalvásban, izomtónusvesztésben nyilvánul meg.