Alvászavarok
gyermekkorban
Debreceni Egyetem,
Gyermekklinika
A felnőtt élete egyharmadát tölti alvással, a
kisded a felét és az újszülött kétharmadát. Az alvás nemcsak a test
regenerációját szolgálja, alvás alatt rögzítjük a tanultakat és dolgozzuk fel a
nap eseményeit. Az alvásigény egészségesekben is eltérő, megváltozhat azonban
különböző behatásokra és betegségek miatt is.
Alvászavarról akkor beszélünk, ha az elalvás
nehezített, az alvás tartama rövid, az alvást ébredések szakítják meg vagy alvás
alatt szokatlan jelenségek lépnek fel. A különböző statisztikák szerint a
gyermekek 0,2-8%-át érinti. A gyermek alvászavara negatív hatású az egész
család életére.
Az
alvás ciklusokból áll, ezek a nyugodt alvásból, illetve a gyors szemmozgásokkal
kísért aktív alvásból tevődnek össze. Az újszülött alvása speciális, 3-4
óránként éhségre ébred. Az alvás ciklusainak változása náluk rövid idő alatt
történik, és a ciklusokban az aktív alvás részaránya háromszorosa a későbbinek.
Csak feltételezik, hogy ez alatt a genetikai információk feldolgozása történik.
1 hónapos kor után ez megváltozik. Csökken az aktív alvás aránya, és kezd
kialakulni a nappali ébrenlét és éjszakai alvás egyensúlya. A 3 hónapos
csecsemők 70%-a már
átalussza az éjszakát. Az alvás elektrofiziológiai vizsgálata
azonban azt mutatja, hogy az alvás mélységét egészségesen is ébredési
periódusok törik meg (talán hogy ne veszítsük el teljesen kapcsolatunkat a
külvilággal?). Ilyenkor a gyermek megébred, mocorog, esetleg nyöszörög. Ha
békén hagyjuk, visszaalszik. Helytelen az a gyakorlat, hogy ilyenkor a szorongó
szülő magához veszi, mellre teszi. A csecsemő intenzíven tanul. Ha kezdettől azt
észleli, hogy megébredéskor a szüleitől fokozott figyelmet (ringatás, testi
közellét) vagy táplálékot kap, ezt meg is kívánja, és ha nem kapja meg,
nyugtalanná válik, sír. A helytelen szoktatás igen gyakori oka a gyermekkori
alvászavarnak. Éjszakai táplálásra csak kevés csecsemő szorul, viszont
olyannyira megszokhatja, hogy még kisded korában is igényli. Egyik kolléganőm
egészséges gyereke még kisiskolás korban is felébredt éjfélkor a megszokott
kakaójáért.
Egyes gyermekek alvásigénye eltérő. Vannak
nagyon értelmesek, akik mintha sajnálnák az időt az alvásra. Ilyenkor
előfordul, hogy a szülő mindenféle cselhez folyamodik, éjfélig hintáztatja vagy
autóba ül vele. Ezekben az esetekben is kimutatható a hibás szoktatás. Például
a sokat dolgozó apa csak esténként ér rá játszani a babával, aki ezt nem akarja
abba hagyni. Károsodott csecsemőkben az alvás-ébrenlét kialakulásának a ritmusa
késik. Fájdalom, pszichés stressz is zavarhatja az alvást. Utóbbit a szülők
gyakran tagadják, holott a környezeti ingereket tapasztalattal még nem mérséklő
gyermek számára stressz lehet az is, ami a felnőttnek nem számít annak. Pár
évvel ezelőtt halmozottan hoztak éjszaka felriadó gyermekeket a klinikai
rendelésre. Néhány nagyobb és értelmesebb magyarázta meg az okot. Ekkor adtak
egy sorozatot a TV –ben a különleges állatokról,
melyek külleme sokszor riasztó. Ezek a kisdedek nézték a sorozatot, ami
félelmet ébresztett bennük. Az esti
tévézés tehát nagyon meggondolandó.
Sokkal kedvezőbb, ha mesét olvasunk. A mesékben is gyakori a
kriminalitás, de a biztonságot sugárzó, a gyermek számára mindenben támaszt
nyújtó szülő szájából ez korántsem olyan félelmetes. Azt se felejtsük el, hogy
a pozitív stressz is stressz. Ha például készülünk valahová, vagy valamire,
sokszor a várakozás vagy az öröm nem hagyja aludni a gyermeket. Tapasztalatom
szerint gyakoribb az alvászavar a szorongó anya gyermekénél. A gyermek, mint az
antenna, átveszi a szülő lelkiállapotát. Ezért gyakoribb a probléma az első
babánál, főleg ha az anya igen fiatal, vagy nehezen esett teherbe.
Az eddigiek az egészséges gyerekek
alvászavaráról szóltak, ami azonban komoly problémát okozhat a családnak. Nem
ritka, hogy kimerült anyák kétségbeesetten kérnek tanácsot, és mi orvosok
meglehetősen tehetetlenek vagyunk. Egy rossz magatartásra könnyű rászokni, de
leszoktatni már nem olyan könnyű. Adhatnánk altatót, de egy általam tisztelt
gyermekpszichiáter erre azt mondta, ez lövés a sötétbe, A gyermeki agy
fejlődése olyan gyors, és ez a fejlődés annyira meghatározó a jövendő életre,
hogy a fejlődés megakasztása az agyműködést negatívan befolyásoló gyógyszerrel
nem tűnik előnyösnek. Nem tudhatjuk, nem ártunk-e? Mit javaslunk
tehát? Először is megnyugtatjuk a családot, hogy a kis gazfickó többet alszik
majd, ha többet mozog. Két éves kor után legtöbbször javul a helyzet. Aztán
javasoljuk, hogy próbáljanak kialakítani valami rendszert. Esti fürdetés,
azonos időben fektetés, mese, jó éjt puszi, plüss állat mellé fektetés stb.
Ebben az életkorban az anya többnyire még otthon van, próbálja biztosítani
dolgozó párja éjszakai nyugalmát. Kezdetben hatásos, ha hagyjuk sírni néhány éjszakát a babát.
Az alvászavar számos pszichiátriai
megbetegedés, így a szorongás és a depresszió, autizmus, hyperaktivitás
tünete is. Ha erre van gyanúnk, forduljunk gyermekpszichiáterhez.
Végezetül néhány mondat a különleges
alvászavarokról. Az egyik a pavor nocturnus,
az éjszakai, pánikszerű felriadás. A gyermek sikoltozik, mereven néz, nem
válaszol, esetleg dobálja magát. Az ijesztő epizód után a visszaalszik és
reggel semmire nem emlékszik. Itt is meglehetősen tehetetlen az orvos, de ez a
jelenség is megszűnik a korral. A rémálommal szemben, amiből a gyermek
ébreszthető és be is tud számolni az álom tartalmáról, itt a külső stresszel
való összefüggés többnyire nem állapítható meg. Egy másik forma, az alvajárás
nem mindig jelent járást, a gyermek sokszor csak ágyában felül merev
arckifejezéssel, esetleg beszél. Nem kommunikál a környezettel. Spontán
visszaalszik és reggel nem emlékszik a történtekre. Egyik esetben sem hasznos a
gyermek ébresztése. Az alvajárás is megszűnik az esetek többségében
serdülőkorra. Az alvás szerveződésének genetikai zavarát tételezik fel. Az
alvás alatti légzéskimaradás (obstruktív apnoe),
melynek felnőttkorban nagy kóroki jelentősége van, gyermekkorban igen ritka. Ez
nappali aluszékonyságot eredményez. Ugyancsak ritka a narkolepszia,
ami hirtelen, rohamszerű elalvásban, izomtónusvesztésben
nyilvánul meg.